nemrég nagyon kellemes filmélményt kaptam egy olyan mozitól, amit máig sem tudom miért néztem meg. az a tény, hogy nagyon jól elszórakoztatott, leginkább annak köszönhető, hogy 0 elvárással álltam neki. ez nem pontos, annyit fogalmaztam meg magamban, hogy már elégedett leszek, ha nem kapcsolom ki 10 perc után. ehhez képest meglepett, milyen gyorsan véget is ért.
nem tanulva ebből a tapasztalatból, kifejezetten vártam, hogy megnézem a Stokert. sajnos elvárásokat fogalmaztam meg vele kapcsolatban, hiszen ha összerakjuk a misztikus thriller műfajt Nicole Kidman-nel, akaratlanul is a Másvilág ugrik be. ami még magasabbra emelte a lécet, az a rendező személye, Chan-wook Park, akinek olyan fajsúlyos műveket köszönhetünk, mint a bosszú trilógia. 
akkor jöjjenek az imdb percek. osztályat: 7,3. erre már inkább nem mondok semmit, az elmúlt években annyira megbízhatóak lettek ezek a pontok, mint használt gumi egy swinger party-n. a szereposztást sokan parádésnak mondanák, én bevallom, csak Kidman kisasszonyt ismertem. ez persze az én tudatlanságom, hisz a főszereplő kis hölgy, Mia Wasikowska számtalan általam ismeretlen filmben szerepelt az elmúlt években. akárcsak a Charlie-t alakító Matthew Goode. igazából felsorolhatnám az egész stáblistát, első pillantásra is feltűnik, hogy ha egy karakternek akárcsak egyetlen mondat is kicsúszott a száján, azt már nem bízták kezdőre.
szóval eddig minden szép és jó, van egy remek rendezőnk, remek színészek, és egy műfaj, amiből nagyon régen dobtak elénk valami emlékezeteset. ne legyenek az embernek elvárásai? NE!
amit kapunk az 99 perc unalom. ezt olyan szinten tessék elképzelni, hogy előjött belőlem egy gyerekkori reflex, és azon vettem észre magam, hogy percenként pillantok a bal csuklómra. arra a pontra, ahol 20 éve még órát hordtam...
a történet röviden összefoglalva: "boldog" család, anya, apa, épp nagykorú lány. apa balesetben meghal, a temetésen felbukkan a nagybácsi - akiről szinte senki nem tud semmit - és beköltözik. izgi nem? nem. a karakterek: kismilliószor látott alkoholista anya karakter - ennél több jellemvonással nem ruházták fel - , a visszahúzódó osztályelső lány, és a titokzatos nagybácsi. igazi papírmasé figurák, az egyetlen közös bennük, hogy egyik sem szerethető. tehát jelenleg ott tartunk, hogy van a stábhoz méltatlan történetünk, és néhány vári bazárban is kapható szereplőnk. mi menthet meg egy ilyen filmet? a rendező, és az általa megkomponált hangulat, feszültség. gondolom Park simán elaludt unalmában a forgatás közben, mert ezekből semmit sem kapunk! igen, a faszültség teremtés egyik mestere egy dögunalmas melodrámát hozott össze ebből az alapanyagból. a vége még akár jónak is nevezhető, de bevallom, annyira elveszítettem minden érdeklődésemet a végkifejletet megelőző 80 percben, hogy már az se érdekelt volna, ha a szereplők meztelenül pörögnek a végén a fejükön.
még egy apróság. gondolom szóltak Parknak, hogy ha már akkora naturalista rendező hírében állsz, akkor viríts ide is valamit. kaptunk egy zuhany alatti maszturbálós jelenetet. kellett, mint egy falat kenyér, komolyan. nagyjából annyit ért a jelenet, hogy a besorolás egy korosztállyal feljebb ugrott. ja, és Mia így néz ki orgazmus után: 
ok, ez a kép többet ér ezer szónál. aki tudja, hogyan tudom a stúdiótól visszaperelni az életemből elvett 99 percet, az szóljon.
