a világ és ami előtte van

ha valaki tud adni arra magyarázatot, hogy miért jöttek hirtelen ennyien FB-ről, annak kisorsolok egy bodzás sunburst-öt.

inkább beszéljünk egy filmről. amit sokan lenéznek, sokan leszarnak. én mégis megnéztem.  Odd Thomas, aki még halottakat is lát.

ismét bevallom, nem olvastam a regényt. tudom, ez már több, mint ciki. ez van. talán mentségemre felhozhatom, hogy Koontz-tól több, mint 20 könyvet olvastam, úgy, hogy már az elsőt is utáltam (Rossz hely). ebből én azt szűröm le, hogy ez a film nem az ő szájíze szerint készült. hála mindennek, ami befolyással volt erre.

az imdb - alapvetően értelmetlen - pontozásával most egyet értek. kicsit alul is értékelték, mert ez a film elkerülte a saját célközönségét. hogy miért? egyrészt Koontz miatt. ő horror szerző. King film esetében sem üdítő kikapcsolódás reményében roskadunk le a képernyő elé. így van ez Dean-nel is, akire csak azért nem mondom, hogy King csecséből szopta az ipart, mert túlságosan vizuális vagyok. a másik, a besorolása. az imdb a következő két tag-gel illette a filmet: thriller, mystery. a lényeget kihagyták: romantic, comedy.

ugyanis ez egy romantikus komédia. Thomas állandó narrációja tökéletesen ül, ráadásul a barátnőjével folytatott telefonos beszélgetései által a film minden komolysága eltűnik. ha ehhez hozzárakjuk, a minden halálesetet mosollyal az arcán tudomásul vevő Willem Dafoe karakterét... bár mindegy kit emelnék ki, itt mindenki minden halált és veszélyt könnyedén visel.

másrészt romantikus is. a főhősünk és asszonya annyira szeretik egymást, hogy az Danielle Steel karakterektől is sok lenne. mégis, itt az egész valahogy "kedves".

sokszor szoktak azzal csesztetni, hogy túlságosan figyelem a karakterek által kiváltott reakciókat, és mindig a "nem szerethető", "nem lehet vele azonosulni" stb. frázisokkal jövök. na tessék, íme egy film, aminek az összes szereplője pozitív, mondhatni "szerethető". teljesen ellentmond mindennek, ami rám jellemző, de nagyon szerettem ezt a filmet.

szóval ajánlom mindenkinek, aki nem alpári, vagy csöpögős limonádéra vágyik.

(megjegyzem, csak azért nem kapja meg az elmúlt idők legkedvesebb filmje címét, mert pár hónapja láttam egy ifjúsági-romantikus-horror-thriller koreai filmet. megosztottan elsők.)

szavakba öltöm fájdalmamat. a Tv-t eredeti funkciójában szerettem volna használni. gondoltam, ha már ilyet teszek, akkor megint adok egy esélyt a reklámblokknak. nehezen teszem túl magam rajta. pécsi radler. szó bennszakad, hang fennakad.

a Radlert hozzávetőlegesen 15 éve ismertem meg németek által. nagyjából akkoriban kezdték el nálunk is árulni. nem felejtem el, mikor egy Pesttől északra elhelyezkedő nyaraló település kocsmájában megláttam, hogy csapolnak radlert. rögtön rendeltem is egy korsóval, majd végignéztem, ahogy a kocsmárosné a korsóba löttyint néhány korty Fanta citromot, és csapol rá 4 deci Arany Ászokot. nem zavart, hisz a Radler egy olcsó frissítőnek számított akkor.

nézzük, hogyan, és mivel igyekszik újra pozicionálni magát:

szóval, mi is az, amit láttatni kívántak velünk. trendi fiatalok egy bárban vázolják fel egymásnak az együttélés fontos szabályait, majd miután legalább az alkoholban egyetértenek, akkor be is mutatkoznak egymásnak.

mi az, amit valójában látunk: a marketing történelem két legantipatikusabb figuráját, amint egy menő bárban egy döbbenetesen irritáló címszavas "beszélgetést" folytatnak. hol a hiba?

1. ezek a fiatalok egy ilyen menő bárban már csak a látszat miatt sem fognak Radlert inni. nem, isznak helyette koktélt, vagy egy drágább cidert. (félrepozicionálás a javából, főleg, hogy ez a termék 200 Ft alatt van.)

2. most komolyan, ezt a két kretént elnézve kiknek szól ez a reklám? aki egy kicsit is magáénak érzi ezen karakterek bármelyikét, az azt sem fogja fel, hogy ez egy reklám.

3. ilyen sekélyes beszélgetés - tudom, humorosnak lent szánva, mint az Adam Sandler filmek - minden gondolkodó emberben negatív attitűdöt alakít ki a termék iránt.

megjegyzem a nevek is érdekesek. Ádám és Juli. akkor már miért nem Ádám és Éva? esetleg Jancsi és Juliska? vagy Rómeó és Júlia.

értem én, hogy újra akarják építeni ezt a régi brandet, most, hogy a boltok polcai nemcsak ciderektől, hanem ízesített söröktöl is rogyadoznak, de egy házat nem a tetőnél kezdünk. ez Mekk Eleknek se jött be. pedig még az ő általa épített tető is minőségibb volt ennél.

nem áll szándékomban ennyit írni filmekről, így most nagyon tömör leszek. a bejelentés óta vártam, hogy végre megnézhessem. persze tartottam is tőle, hisz az eredetit ismerve igen magas volt a léc, amit át kellett ugrania. ha nem is méterekkel felette, de épp csak megrezdült az a bizonyos léc.

inkorrekt lenne összehasonlítani a két filmet egy apró jelenet alapján. mégis megteszem:

1981:

2013:

ugyan nem kapjuk vissza a nagy előd morbid hangulatát, de jól látható, hogy mindent megtettek, hogy megmutassák ezt a klasszikust XXI. századi köntösben. el kell ismerni, flottul megcsinálták, semmi negatívat nem tudok róla mondani.

ráadásul hiánypótló mű, hiszen manapság ha egy film gore, akkor ott emberek ( igen tudom, elpusztíthatatlan, szuper erővel bírnak stb, de akkor is emberek) trancsíroznak, ha pedig szellem / démon kerül a képbe, akkor minden erővel az ijesztgetésre mennek rá. íme a hiányzó láncszem.

előre borítékolom az év horrorja címet.

nem egyszerű egy kreatív élete. gondoljunk csak bele, ha megkapja a komoly anyagi támogatást, akkor biza domborítania kell valamit. ha egy cég komoly pénzt fektet a marketingbe, akkor jogosan el is várhatja, hogy olyan kampánnyal rukkoljanak elő, ami tudatosítja az emberekben a termékét/szolgáltatását, sőt mérhető növekedést illene produkálnia a piacon.

de mi a helyzet, ha kis költségvetésből kell ezt megoldani? nagyjából két választás szokott előkerülni. az elsőt mi magyarok jól ismerjük, unalomig ismert sablon alapján leforgatnak egy reklámfilmet, ami jó esetben nem lesz annyira idegesítő, hogy az emberben negatív érzelmek alakuljanak ki a céggel kapcsolatban. a másik? valami olyan meghökkentő dolgot kell letenni az asztalra, hogy az ember agyába beleégjen. ez nem a kreativitás csúcsa, ismerünk ebből is párat (a keno-nál szerintem kifejezetten jól működött az a szürreális rózsaszín figura), mégis lehet kiemelkedő.

aki nem ismer engem évek óta, az azt sem hiszi el, hogy valaha is mosolyogtam már. mégis, ez a reklám újra és újra képes felfelé görbíteni szájam sarkait. tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet szinte 0 pénzből olyan reklámot csinálni, amitől nem kap az ember agyrákot, nem gyűlöli meg egy életre a céget. sőt, tovább megyek, elsőre megjegyeztem a nevüket, és már csak ezért is náluk fogok érdeklődni először, ha megint mehetnékem támadna. szóval Bravo! fly.

apró kiegészítés, és szépséghiba: a felett azért ne repüljünk át, hogy egy reklámnak van némi üzenete is (sportszerek - bármire képes vagy, axe - ettől leszel a nők bálványa). ebből a szpotból leginkább az jön le, hogy ne merj szórakozni a galambbal. sebaj.

mikor Angliába tettem át a székhelyem, bevallom a legfőbb motivációt az angol sörök iránti vágy táplálta. nem túl sokáig. talán egy hétig, vagy addig se.

az első sör elfogyasztása, és a repülőgép leszállása között nagyjából 20 perc telt el, ebből negyed óra a kiszállás volt. szóval viszonylag hamar nekiugrottam felfedezni az angol sörözés örömeit. ha lett volna benne bármi öröm. az első kirendelt korsó első kortya elbizonytalanított. furcsa arckifejezésemre közölte a mellettem ülő ír jóember - szinte érthetetlen kiejtéssel - lóhúgy. ezzel a néhány betűvel tökéletesen jellemezte a karakter nélküli, szénsavmentes sárga löttyöt, amit kaptam. márpedig ezt a szart csapolják mindenhol. így igen hamar rákaptam a guiness-re (ehhez némi magyarázat, hogy a törzshelyem egy ír pub volt), amit világ életemben utáltam. illetve egy drink shopban felfedeztem a 8 %-os Carlsberget, és a 8,5 %-os Amstelt, ez némileg enyhített a fájdalmaimon, de ezt ne nevezzük angolos sörözésnek ( itt azért megjegyezném, hogy a drink shoppok annyira korrektek, hogy a náluk vásárolt szeszhez adnak is egy fekete zacskót. hiába no, az alkoholizmus magánügy.). azt is próbáltam, jártam azokat a krimókat, ahol saját Alé-kat csapoltak... rossz emlék, ne is beszéljünk róla. az, hogy a sörökbe minimális alkoholt csempésznek, nem kiált magyarázatért, hiszen mindenhez sört isznak. de miért kell még szarnak is lennie?

szóval a sörök minőségénél csak az áruk volt elkeserítőbb. mint rosszul megfizetett alkoholista, más megoldást kellett találnom, és ez bizony a cider volt. sokat nem tudtam előtte erről, így igazán csak azon akadt meg a szemem, hogy mégis mi a retkes padlócsempét keresnek 1,5-2 literes műanyag palackok a sörök között. ez volt a nagy egymásra találás pillanata. aztán jött az első meglepetés. elkérték a személyimet. bután néztem rájuk, mert egyrészt már a 30-hoz közeledtem, másrészt minden egyes nap ugyanitt vettem sört... aztán felvilágosított az eladó, hogy ez biza youngster drink, ilyet a fiatalok isznak. ok, szóval ősz szakáll hiányában erre fel kell készülni. így megvettem életem első 1,5 literes dry cider-jét (képet nem találtam hozzá, a helyi lidl-ben vettem). az íze nem volt jó, de bő egy 3%-os sör áráért vettem másfél liter 11%-os cuccot. utána kiderült, hogy szörppel szokás inni, csak ezt valamiért a pubokban betiltották.

bevallom, ez a hosszú és unalmas bevezető csak arra szolgált, hogy valami előtörténetet kapjon a hazánkban kapható cider-paletta tesztje.

kezdjük is a nálunk úttörő Strongbow-val, ami Angliában is nagy népszerűségnek örvend.

kellemes markáns íz, üdítő jelleg. sajnos az ember igazán csak addig érzi ezt, amíg meg nem kóstol más igényes cidert. utána inkább érzi túl markánsnak azt az ízt, és inkább tűnik sörnek, mint üdítőnek.

apró összehasonlításként balra megtekinthető a nálunk kapható strongbow kiszerelés, jobbra pedig az angol. nem véletlen, hogy csak néhány palackkal vettünk a BL döntőre. ami igen szomorú, hogy ezek a 2 literes kiszerelések alig drágábbak, mint az itthon kapható 0,33-as. hiába, no, nálunk a gazdag ember tud ciderből berúgni Angliában a csóró.

Somersby: kellemes emlék, szintén angolok... mi férfiak megpróbáltunk tesztoszteron szintünkhöz megfelelő szeszt fogyasztani, a lányok pedig somersby-t ittak. egyikőjük kicsit kidőlt, és utolsó kívánságaként rám ruházta az épp csak felbontott italát.  igen, padlót fogtam, mert én az "azért iszom, hogy részeg legyek" elvet tettem magamévá, nem is szeretem az alkohol ízét. ez pedig üdítőként is a legfinomabbak közé tartozik. az alkohol szinte nem is érződik benne, cserébe minden ízesítése kiváló. az egyetlen cider. amivel mind a mai napig megjutalmazom néha magam. annyi pénzem még nem volt, hogy leigyam magam belőle, de feltételezem könnyebb másnapot okoz, mint 2 deci kommersz cseresznye.

Kiss: ezzel a csodával 2 napja találkoztam először. örömteli, hogy egy alkohol felvállalja magáról, hogy kifejezetten nőknek készül. ez nem is feltétlenül a Kiss elnevezésből érződik. először is, a dobozos ital (nálunk egyedülálló ez a kiszerelés, nyugatabbra bevett szokás) teteje egy fóliával le van fedve, így a lányok megkaphatják a számukra oly fontos higiénia érzetét, megfeledkezve arról mi minden történhetett a doboz tetejével a lefedés előtt. a másik az íze, ami nekem már kicsit geil-be ível. ettől még finom, csak pont azt, amit a somersby olyan ügyesen kiegyensúlyozott, itt túlságosan átcsap egy irányba. de elfogadom, nem én vagyok a célközönség.

a végére hagytam kicsiny magyar valóságunkat, a SZÁJDER-t.

erről sokat nem is szeretnék beszélni, nomen est omen. azért segítek azoknak, akik otthon szeretnék előállítani eme nemes nedűt. végy 2 cl strongbowt. önts rá 3 dl vizet. kész.

sajnálom, hogy itt még nem alakult ki a cider kultúrája, és nem is fog. luxus ital jelmezében tetszeleg, mikor ez tényleg a fiatalok, vagy szoc jelleggel mondva a nép itala lehetne. finom üdítők alkohollal. elérhetetlen áron.

UPDATE!

Sunburst felkutatása miatt elmentem a francia multihoz, állítólag náluk kapható. hát nem. én megpróbáltam. ha már ott jártam, akkor vettem két másikat, úgy tűnik nyílik a piac.

elsőként kezdjük a Kopparberg-gel. nem ismeretlen italról van szó, a lányok között szintén hatalmas sikernek örvend a szigetországban (jelzem, nem angol, hanem svéd ciderről beszélünk). nálunk nem fog. ennek az oka végtelenül egyszerű, bár angol barátainknál is a drága italok között van, de könyörgöm, pár Forint híján elkérni egy ezrest egy üvegért??? ok, hogy fél liter, de ez már tényleg nevetséges árképzés.

ezzel az árral kicsit szembekerül a csomagolás. ahogy dicsértem a Kiss-t, ezt az italt úgy kell megrónom. 1000 HUF-ért olyan kupakkal szemezhetünk, ami a százasért kapható söröket idézi fel. rézsárga. ha még dizájnt is kapott volna, lehet olyan árkategóriába kerülne, hogy meg se vettem volna. ennyit a háborgásról, kicsit hagyok a másik delikvensnek is. nézzük azt, ami az üvegben van.

csak jéghidegen ajánlom, úgy viszont finom. én most a  vegyes gyümölcsös verziót iszom, és azt kell mondanom remek. minden gyümölcs íze átjön, tökéletes kombináció. hasonló kicsit, mint a Kiss, nekem túl édes - főleg, hogy eredetileg a cider fanyar - de üdítőnek tényleg jó. kóstolásra ajánlom, de ha valaki az alkohol miatt inná... inkább vegyen vodkát.

akkor jöjjön a Rekorderling, szintén a svédektől, szintén aranyárban. 33 cl potom 580 Ft-omba fájt. ráadásul vettem két különbözőt is. a többi ciderről (kivéve a Kiss-t) úgy írtam, hogy már régebbi ismeretség kötött minket össze, ez viszont teljesen új volt. szóval 2 perce debütált. nehezen találok szavakat. ugyan minden elvemmel ellentmond, de ez a 33 cl - a képen látható verzióból - bőven megért nekem 580 Ft-ot. ugyancsak hiányzik belőle a fanyarság, de helyette olyan frissítő eperlét kapunk, hogy az ihaj. joggal merül fel a kérdés, hogy ha cidert akarunk inni, akkor miért költenénk ennyit néhány korty eperléért? nem tudom.

apró érdekességként megjegyezném, hogy a cider alapvetően almabort takar. az ízesített italok mögött is ez bújik meg, kivéve itt, és talán ezért is finomabb a többinél. ez körte cider, ezt ízesítik külön.

összefoglalva: bő 2000 Ft-ért ittam kb egy liter cidert, de az utolsó igazi különlegesség. ár/érték arányban nem veri a Somersby-t, de aki szereti a gyümölcslevet, egyszer mindenképp áldozzon ennyit a ciderek oltárán.

update még lesz, a piac egyre nyitottabb az ilyen italokra, már van három, ami kipróbálásra vár.

UPDATE 2.0

kezdem úgy érezni, sokkal jobban jártam volna, ha a hazánkban kapható műanyag palackos borokat tesztelném. de ebbe kezdtem bele, ihatom ennek a levét. útba ejtettem ma egy tescot. ez igen ritka esemény, így egy kisebb sokk ért, amikor megtaláltam a cidereket. gondoltam biztos van itt is egy-két példány, ami még elkerült engem. ehhez képest? polcrendszereken keresztül sorakoztak az eddig ismeretlen italok. hát mi van itt? messze még a fizetés, szóval módjával választottam ki az újabb 3 versenyzőt.

Fizz... Kiss? észt barátaink nem erőltetik meg túlságosan magukat, ha a kreativitásról van szó. szinte ugyanaz a név, ugyanaz a csomagolás. talán más lenne a célközönség? meglehet. a Kiss egyértelmű női ital. ez meg? magam nem tudtam rájönni, így körbekóstoltattam mindenkivel ezt a sárga szilvás csodát. képviseltette magát mind a két nem. 5-ből 4 ember ugyanazt a pofát vágta. az ötödik nem akart kötélnek állni, rajta kellett némi erőszakot alkalmazni, így érthető, hogy nem rajongott érte. a kóstoltatás egyetlen pozitív hozadéka, hogy 5 korttyal kevesebbet kellett meginnom belőle.

mindenképp akartam valami jót is írni, de sokáig nem jutott eszembe semmi. aztán csak rájöttem: ha az ember felbüfögi, szilvapálinka utóízt érezhet a szájában. 460 Ft-ért a hülyének is megéri...

Sherwood: amióta megismerkedtem a ciderekkel, azóta egy földrajzi hullámvasúton ülök. amikor kikerültem Angliába, meg kellett állapítanom, hogy ezek az angolok tudnak valamit. mondjuk cidert készíteni. azóta rájöttem, hogy ó, dehogy. ezt is a svéd/norvég vonalról lopták, igazából ők gyártják ezeket. ma meg? kettőből kettő észt. ezért is raktam ezt a remek promóképet ki, mert van valami bája, mikor egy észt italt english spirit-tel adja el magát.

magáról az italról kevés dolgot lehet elmondani. körtét vettem, meg is felel minden követelménynek. nagyon hasonlít a somersby-re, így már kezdem ezt is inkább jellegtelennek érezni. ez nem a sherwood hibája, ők mindent megtettek. még english spiritet is adtak hozzá.

ami inkább meglepő, az az ára. 240 Ft teljesen korrekt, ennyiért ne is várjunk olyan extrákat, amit csak egy Fizz adhat meg kétszer ennyiért.

akkor jöjjön az, ami a lavinát indította. ezt a postot alapvetően megírás után lezártnak tekintettem, eszembe nem jutott volna, hogy update-telni fogom.  de walter jelezte, hogy a sunburst kimaradt. hozzájutottam, bepótoltam.

kezdjük az elején. ez nem észt. örülünk? nem, bárcsak az lenne. ez bizony szlovák cider, és ez a legkisebb hibája. nézzük a csomagolást: EZ KONKRÉTAN MI???? ne vicceljünk már, ilyen borítást kölyökpezsgőre se szabad rakni, még az ovisok is túl infantilisnek találnák. meg egyébként is. értem én, hogy tengerpart meg sunshine de ez akkor is nevetséges, illetve nem feltétlenül lenne baj, ha egy csomagolásról meg lehetne állapítani, hogy ez alkohol, vagy a Kubu valamilyen mellékterméke. mindegy, lendüljünk túl rajta. két ízben vettem. én barom. szóval bodza. olyat tettem, amit alkohollal csak másnapos ébredés után szoktam az este felbontott, de nem elfogyasztott sörökkel. kiöntöttem. ez konkrétan alkalmatlan emberi fogyasztásra. cseresznyés. ez korrekt, megegyezik azzal az ízzel, amit a cseresznyebefőtt leve nyújtott gyerekkoromban. najó, nem teljesen, van valami elképesztően rossz mellékíze.

a 300 Ft-os ár nem vészes. vagyis de, hiszen az elsőt két korty után kiöntöttem. azt kell mondanom, ez volt a mélypont. ennél már csak jobb jöhet.

tudom, kezdek egyre negatívabb lenni ezekkel az italokkal. ebben nincs semmi csoda. nőkből is csak az első kettőt, esetleg hármat szoktuk magasztalni, utána a rutin kritikussá teszi az embert. de most már szeretném végig csinálni.

majdnem az utolsó UPDATE

úgy tűnik az én cider vadászataim állandósult szereplője lett egy ismétlődő motívum. ha cidert akarok venni "mostanában" akkor egy bizonyos cider miatt megyek. na, ez az egy biztos, hogy épp nincs. így volt a sunburst-tel és most így történt a Frosty-val is. de ha már ott jártam... nézzük a mostani 3-as fogatot.

Ecusson: első ránézésre újraértelmezte számomra a "felesleges pénzkidobás szeszre" eddig sem túl szilárd lábakon álló definicióját. 600 Ft, 0,33 -as 3% (!) alkohol. khm...

bevallom, tetszik a külcsín. enyhén szólva is a kis pezsgőkre emlékeztet, de ez nem gond. elegáns színkombináció, borított kupak, van itt minden. apróbb probléma, hogy első ránézésre nem egy cider ugrik be róla.  másodikra sem, hisz nagybetűkkel hírdeti magáról, hogy ő bizony CIDRE. najó, fogadjuk el, franciák... nekik semmi sem jó az eredeti nevükön. az íze kicsit enyhébb a strongbow-nál, de igazi fanyar almabor jellege van. bevallom van egy kicsi - nem túl jó minőségű - száraz vörösbor mellékíze. ettől még korrekt, az ára röhej. persze csak alapból, a többivel összehasonlítva az se vészes.

Westons:

hát erről 2 perccel ezelőttig azt hittem, újdonság. nem az, ezt ittam a legtöbbet kint, csak más címkével. lehet izzítani a tűzijátékokat, ez bizony angol termék. szintén 0,33-as egy árnyalatnyival barátibb áron. 482 Ft-ra taksálta a tesco.

nehéz róla mit mondani. semmi extra íz, sima almabor egy kellemetlen, kicsit fémes mellékízzel. az azért kicsit elgondolkodtató, hogy már a sokadik 0,33-as cider csúszik le a torkomon. az angolok nem szarakodnak ilyen kiszereléssel. vagy csak engem kerültek el.

visszatérve erre, a címkéje szerintem korrekt, egyszerű, de lerí róla, hogy mi is akarna lenni. mondjuk a sárga-piros összetételt hanyagolhatnák, kicsit elnyűtt kombináció. a zölddel meg nem mutat különösen jól.

sajnos jellegtelenségéből adódóan nincs mit írnom róla. ez nem az ő hibája, ha ezt ittam volna először, akkor imádnám. de ennyi után?

Bulmers:  úgy tűnik a végére régi ismerősök maradtak. ezt is ismeretem, csak más címkével. ezek alapján, angolföldtől keletebbre muszáj más külalakot adni az italoknak. a 849 Ft-os ára finoman szólva sem tett boldoggá, de már meg se lepett. az űrtartalma  annál inkább. ez bizony nem 0,33-as de nem is 0.5-ös. óh nem, az olyan mainstream lenne. szóval ez 0,568-as. remek, van minek örülni.

ez egy körte cider. hát, őszinte leszek, semmilyen szinten nem emlékeztet sem a ciderre, sem a körtére. azt se lehet beazonosítani, hogy milyen íz ez? íz ez egyáltalán? ez nem probléma, nekem az alkohol akkor tökéletes, ha nincs íze.

ha az árából nem tudnék venni majd 4 üveg drehert, akkor azt mondanám viszonylag jó helyettesítő termék lenne. de így...

egy update lesz még remélhetőleg. bemutatkozik a Frosty és kicsit össze is foglalnám a tapasztalatokat. elkeserítő lesz. illetve keresnem kell még olyan termékpalettát, amit érdemes tesztelni. addig is köszönöm - és persze a tárcám miatt haragszom is rátok - mindenkinek, aki olvasta. ha nem lettetek volna, akkor nem szenvedtem volna végig ezt a sok szeszt.

 nemrég nagyon kellemes filmélményt kaptam egy olyan mozitól, amit máig sem tudom miért néztem meg. az a tény, hogy nagyon jól elszórakoztatott, leginkább annak köszönhető, hogy 0 elvárással álltam neki. ez nem pontos, annyit fogalmaztam meg magamban, hogy már elégedett leszek, ha nem kapcsolom ki 10 perc után. ehhez képest meglepett, milyen gyorsan véget is ért.

 nem tanulva ebből a tapasztalatból, kifejezetten vártam, hogy megnézem a Stokert. sajnos elvárásokat fogalmaztam meg vele kapcsolatban, hiszen ha összerakjuk a misztikus thriller műfajt Nicole Kidman-nel, akaratlanul is a Másvilág ugrik be. ami még magasabbra emelte a lécet, az a rendező személye, Chan-wook Park, akinek olyan fajsúlyos műveket köszönhetünk, mint a bosszú trilógia.

akkor jöjjenek az imdb percek. osztályat: 7,3. erre már inkább nem mondok semmit, az elmúlt években annyira megbízhatóak lettek ezek a pontok, mint használt gumi egy swinger party-n. a szereposztást sokan parádésnak mondanák, én bevallom, csak Kidman kisasszonyt ismertem. ez persze az én tudatlanságom, hisz a főszereplő kis hölgy, Mia Wasikowska számtalan általam ismeretlen filmben szerepelt az elmúlt években. akárcsak a Charlie-t alakító Matthew Goode. igazából felsorolhatnám az egész stáblistát, első pillantásra is feltűnik, hogy ha egy karakternek akárcsak egyetlen mondat is kicsúszott a száján, azt már nem bízták kezdőre.

szóval eddig minden szép és jó, van egy remek rendezőnk, remek színészek, és egy műfaj, amiből nagyon régen dobtak elénk valami emlékezeteset. ne legyenek az embernek elvárásai? NE!

amit kapunk az 99 perc unalom. ezt olyan szinten tessék elképzelni, hogy előjött belőlem egy gyerekkori reflex, és azon vettem észre magam, hogy percenként pillantok a bal csuklómra. arra a pontra, ahol 20 éve még órát hordtam...

a történet röviden összefoglalva: "boldog" család, anya, apa, épp nagykorú lány. apa balesetben meghal, a temetésen felbukkan a nagybácsi - akiről szinte senki nem tud semmit - és beköltözik. izgi nem? nem. a karakterek: kismilliószor látott alkoholista anya karakter - ennél több jellemvonással nem ruházták fel - , a visszahúzódó osztályelső lány, és a titokzatos nagybácsi. igazi papírmasé figurák, az egyetlen közös bennük, hogy egyik sem szerethető. tehát jelenleg ott tartunk, hogy van a stábhoz méltatlan történetünk, és néhány vári bazárban is kapható szereplőnk. mi menthet meg egy ilyen filmet? a rendező, és az általa megkomponált hangulat, feszültség. gondolom Park simán elaludt unalmában a forgatás közben, mert ezekből semmit sem kapunk! igen, a faszültség teremtés egyik mestere egy dögunalmas melodrámát hozott össze ebből az alapanyagból. a vége még akár jónak is nevezhető, de bevallom, annyira elveszítettem minden érdeklődésemet a végkifejletet megelőző 80 percben, hogy már az se érdekelt volna, ha a szereplők meztelenül pörögnek a végén a fejükön.

még egy apróság. gondolom szóltak Parknak, hogy ha már akkora naturalista rendező hírében állsz, akkor viríts ide is valamit. kaptunk egy zuhany alatti maszturbálós jelenetet. kellett, mint egy falat kenyér, komolyan. nagyjából annyit ért a jelenet, hogy a besorolás egy korosztállyal feljebb ugrott. ja, és Mia így néz ki orgazmus után: ok, ez a kép többet ér ezer szónál. aki tudja, hogyan tudom a stúdiótól visszaperelni az életemből elvett 99 percet, az szóljon.

lehet kicsit feltámasztom majd ezt a blogot. nem azért mert bárkit is érdekelne, mi történik velem, vagy mi a véleményem bizonyos dolgokról. de a keresőkifejezések... na, értük megéri ezt csinálni. nem fogok ebből válogatást készíteni (főleg, hogy Kőrösi úr megdöntött már minden rekordot), de ha valaki olyan kereső kifejezéssel talál ide, hogy "gyermek műsor zárószöveg", na itt megáll a tudomány. beütöttem google-be, tényleg az első találatok között van ez az oldal. gratulálok innen is minden keresés optimalizációval foglalkozó fejlesztőnek!

valahogy kiment a fejemből ez a blog. ez nem is vitás, meg nem is meglepő. megtalálni annál inkább. főleg a statisztikákat elnézve. szóval jutott minden napra egy-két kattintás. az már önmagában meglepő, de aztán jön a felismerés. ez elején írtam, hogy nem áll szándékomban celebekről írni. nem tettem, de közéleti emberrel foglalkoztam, így most megtudhattam, hány variációja létezik a bella + levente + lánchídrádió + lecsó kombinációnak. köszönöm ezt minden kreatív keresőnek, és elnézést, hogy nem azt kapták, amit kereshettek.

eredetileg valamilyen, általam is ismeretlen okból nem akartam írni erről a műről, de annyiszor eszembe jutott a napoknak, hogy inkább teret engedek neki, és megemlékszem róla néhány mondatban. meg is érdemli.

szeretem a krimit. ezért is fájó, hogy látom a haldoklását ennek a műfajnak. mára a nyomozók laborokba költöztek és a nagy kérdésekre nem a logika, hanem a NASA technológia adja meg a választ. ezért is üdítő élmény ez a film.

nem szeretem a vígjátékokat. valamiért ezt a műfajt (a romantikával együtt) messze elkerülöm. most kivételt kellett tennem, pusztán azért mert nem tudtam róla, hogy ez az. érdemes megemlíteni, hogy a film természetesen regény adaptáció, amit Gaston Louis Alfred Leroux ( igen neki köszönhetjük az Operaház fantomját ) írt, aki korábban bűnügyi újságíróként is kereste a napi betevőre valót. magát a regényt ma a francia bűnügyregény egyik legnagyobb művének tartják. sajnos nem olvastam, így arról nem tudok nyilatkozni, de a film a klasszikus krimik - így saját maga - paródiája is egyben. mindezt teszi úgy, hogy remekül működik. a karakterek zseniálisan el vannak találva, groteszk mód felnagyítva a tipikus szereplők még tipikusabb tulajdonságait... és magát az eseményeket. szórakoztató, hogy végig szinte mindenki tudja ki a gyilkos, csak nem kérdezik meg.

kellemes kikapcsolódás, mégis kap egy kis élt a vége miatt, talán ez nem hagyott engem sem nyugodni. igen is felvett egy komoly erkölcsi kérdést, elengedjünk-e egy hidegvérű gyilkost csak azért, mert nem mi vagyunk felelősek az elfogásáért.

elmondható, hogy döntéseket viszonylag egyszerűen hozok. nagyjából úgy osztanám fel, hogy vannak a megalapozatlan döntések, a hirtelen felindulásól történők és a pénzfeldobás. ebből kikövetkeztethető, ha véletlenül valami jól sül el, az csak a vakszerencsének köszönhető. az pedig igen ritka vendég.

történt egyik nap, hogy kezembe akadt egy apróság.  ez a valóban kicsi üvegcse az úgynevezett szellem chili kivonatát tartalmazza. bhut joloki-ának is hívják ezt a remek paprikát, ami jelenleg a legerősebb paprika fajta a maga bő 1 millió scoville pontjával. ha valakinek ez nem mond semmit, akkor http://hu.wikipedia.org/wiki/Scoville-sk%C3%A1la oldalon könnyen kiderítheti mivel is találtam magam szembe.

túlzás lenne azt állítani, hogy ez egy döntés helyzet. mégis azzá vált, mikor olvastam rajta, hogy csak nagyon kis mennyiségben (csepp) adható az ételhez. kezdetnek nem rossz, felkeltette az érdeklődésemet. "gyermekeknek nem ajánlott" itt lépte át a puszta érdeklődés határát, majd a "csak saját felelősségre" meg is hozta helyettem a döntést. kivettem az adagolóját, majd a kollégák legnagyobb döbbenetére megnyaltam. kikerekedett szemek kereszttüzében találtam magam, mindenki mintha csak arra várt volna, hogy hirtelen átváltozok valami vadállattá, és elrohanok. én csak ültem és vártam. nem túl sokat. kb. 3 mp alatt elkezdett izzani a nyelvem azon része, ami érintette az üveget. enyhe pánikkal kevert reflex-szel kentem szét a szájpadlásomon, ami azt a hatást váltotta ki, mintha izzó széndarabokat szopogatnék. próbáltam faarccal tűrni, de a bevérzett, könnyező szemeim és izzadság-pettyes homlokom nagyjából elárulhatta, min megyek épp keresztül. kis csalódás volt, hogy szenvedésem néhány perc után enyhült, és a néhány fokos estében már csak itt-ott csorgott veríték az arcomon. mikor megelégeltem az izzást ittam két korty tejet, ami szinte teljesen semlegesítette a számban lévő mérget, és kellemes habanero ízt hagyott maga után, ami csak azért furcsa, mert túl közeli kapcsolatot nem ápol egymással a két növény.

nem tartom ezt túl nagy hibának, mert egyrészt ebben is volt már részem, másrészt elértem, hogy azon ritka kollégák, akik normálisnak gondoltak felülbírálják ezt az álláspontot.