egy vallomással kezdeném. végzettségem szerint marketing szakember vagyok, a "vonal feletti" médiumokban megjelenő reklámokból államvizsgáztam (hogy hogyan? ez is megérne egy postot...) szóval ez - mint a legtöbb szerelem - hűtlen hozzám, bár szerettem volna ilyen irányba elhelyezkedni, kibic maradtam. bár, mint tudjuk nem kell tyúknak lenni ahhoz, hogy egy tojásról megállapítsuk záp-e.
másik vallomás: van TV-m. csak nem nagyon használom. ha mégis bekapcsolom, akkor sportot akarok látni vagy reklámot. láttam reklámot, padlóra is küldött.
ez a reklám sok kérdést felvet. ugye emlékszünk még a "Mi kell a nőnek?" című filmre? van benne egy igen jól eltalált jelenet: a szebb napokat is látott Gibson nőnek öltözik, hogy belelásson abba a világba, amit el kell adnia. bizony, a marketing ilyen. meg kell találni azt a pontot, ahol a reklám figyelemfelhívó, meglepő, mégis hat a közönségre. nehéz ügy, de nem kivitelezhetetlen. gondoljunk csak a sportszer gyártó óriásokra, akik annyira érzik ezt, hogy néha már művészetbe hajlik az a néhány másodperc, esetleg perc, hogy az ember elrugaszkodik a valóságtól és pillanatokra Khan-nak, Messi-nek vagy akárki hasonló kvalitásokkal rendelkező sztárnak érzi magát. vagy akár ezen túl is szaladhatunk, és már a világ megváltása sem tűnik irracionális célnak. mert a jó marketing nem a terméket adja el. csak hozzákapcsolja azt, amit mi szeretnénk. ami lenni szeretnénk. (ez majd kap egy hosszabb post-ot, mert ráérek, és mert a téma tényleg megérdemelné.) nade, térjünk vissza kicsiny valóságunkhoz, pocakhoz.
elképzelem azt az idősebb "marketing szakembert" - mert valljuk be, ez is, mint minden ebben az országban belterjes... - amikor közlik vele, barátom, találj ki valamit, amivel el lehet adni ezt a terméket. hazamegy szomorúan és gondolkodik. mint minden rendes ember ül a TV előtt néz ki a fejéből, és jönnek az ötletek. kapcsol a film+-ra: 
ok, nem az igazi, de kezdetnek nem rossz. mégiscsak a gyomorról van szó, kiinduló pontnak tökéletes. átkapcsol a cool-ra:
és íme a reklám. kezdjük az elejétől. hogyan építsünk reklámot? kezdésnek a célközönséget vesszük. jelen esetben a 30 feletti nők a korosztály. remek, ezzel meg is lennénk. az egészségük a kérdés? fantasztikus, ez is megvan, minden mai nőnek fontos ez. a történet adott, majd mit kapunk? egy beszélő zoknit! gyönyörű. nehéz eldönteni, hogy ezt komolyan gondolták, vagy csak a "mém" gyártás egyik eszköze ez, hogy a köztudatba kerüljön. ha az utóbbiról van szó, akkor akár gratulálhatnék is, hiszen sokan beszélnek erről. ezzel el lehet adni egy terméket? dehogy. kicsit olyan ez, mint amikor a CBA egyik boltjában rá kellett kérdeznem, hogy az "impulzus termékek" között található bicikli pumpából ugyan adtak-e el valaha egyet is. soha. mikor állsz a sorban, és unalmadban nézegeted a pultot, akkor mégis, mi fut át az agyadon? hm, csoki, veszek is egyet. ez reális. de: hm, veszek egy bicikli pumpát... valahogy nem igazán jön ez össze. mint ahogy az sem, ahogy egy 35 körüli nő egy zoknival beszélget.
