elmondható, hogy döntéseket viszonylag egyszerűen hozok. nagyjából úgy osztanám fel, hogy vannak a megalapozatlan döntések, a hirtelen felindulásól történők és a pénzfeldobás. ebből kikövetkeztethető, ha véletlenül valami jól sül el, az csak a vakszerencsének köszönhető. az pedig igen ritka vendég.
történt egyik nap, hogy kezembe akadt egy apróság. 
ez a valóban kicsi üvegcse az úgynevezett szellem chili kivonatát tartalmazza. bhut joloki-ának is hívják ezt a remek paprikát, ami jelenleg a legerősebb paprika fajta a maga bő 1 millió scoville pontjával. ha valakinek ez nem mond semmit, akkor http://hu.wikipedia.org/wiki/Scoville-sk%C3%A1la oldalon könnyen kiderítheti mivel is találtam magam szembe.
túlzás lenne azt állítani, hogy ez egy döntés helyzet. mégis azzá vált, mikor olvastam rajta, hogy csak nagyon kis mennyiségben (csepp) adható az ételhez. kezdetnek nem rossz, felkeltette az érdeklődésemet. "gyermekeknek nem ajánlott" itt lépte át a puszta érdeklődés határát, majd a "csak saját felelősségre" meg is hozta helyettem a döntést. kivettem az adagolóját, majd a kollégák legnagyobb döbbenetére megnyaltam. kikerekedett szemek kereszttüzében találtam magam, mindenki mintha csak arra várt volna, hogy hirtelen átváltozok valami vadállattá, és elrohanok. én csak ültem és vártam. nem túl sokat. kb. 3 mp alatt elkezdett izzani a nyelvem azon része, ami érintette az üveget. enyhe pánikkal kevert reflex-szel kentem szét a szájpadlásomon, ami azt a hatást váltotta ki, mintha izzó széndarabokat szopogatnék. próbáltam faarccal tűrni, de a bevérzett, könnyező szemeim és izzadság-pettyes homlokom nagyjából elárulhatta, min megyek épp keresztül. kis csalódás volt, hogy szenvedésem néhány perc után enyhült, és a néhány fokos estében már csak itt-ott csorgott veríték az arcomon. mikor megelégeltem az izzást ittam két korty tejet, ami szinte teljesen semlegesítette a számban lévő mérget, és kellemes habanero ízt hagyott maga után, ami csak azért furcsa, mert túl közeli kapcsolatot nem ápol egymással a két növény.
nem tartom ezt túl nagy hibának, mert egyrészt ebben is volt már részem, másrészt elértem, hogy azon ritka kollégák, akik normálisnak gondoltak felülbírálják ezt az álláspontot.
