eredetileg valamilyen, általam is ismeretlen okból nem akartam írni erről a műről, de annyiszor eszembe jutott a napoknak, hogy inkább teret engedek neki, és megemlékszem róla néhány mondatban. meg is érdemli.
szeretem a krimit. ezért is fájó, hogy látom a haldoklását ennek a műfajnak. 
mára a nyomozók laborokba költöztek és a nagy kérdésekre nem a logika, hanem a NASA technológia adja meg a választ. ezért is üdítő élmény ez a film.
nem szeretem a vígjátékokat. valamiért ezt a műfajt (a romantikával együtt) messze elkerülöm. most kivételt kellett tennem, pusztán azért mert nem tudtam róla, hogy ez az. érdemes megemlíteni, hogy a film természetesen regény adaptáció, amit Gaston Louis Alfred Leroux ( igen neki köszönhetjük az Operaház fantomját ) írt, aki korábban bűnügyi újságíróként is kereste a napi betevőre valót. magát a regényt ma a francia bűnügyregény egyik legnagyobb művének tartják. sajnos nem olvastam, így arról nem tudok nyilatkozni, de a film a klasszikus krimik - így saját maga - paródiája is egyben. mindezt teszi úgy, hogy remekül működik. a karakterek zseniálisan el vannak találva, groteszk mód felnagyítva a tipikus szereplők még tipikusabb tulajdonságait... és magát az eseményeket. szórakoztató, hogy végig szinte mindenki tudja ki a gyilkos, csak nem kérdezik meg.
kellemes kikapcsolódás, mégis kap egy kis élt a vége miatt, talán ez nem hagyott engem sem nyugodni. igen is felvett egy komoly erkölcsi kérdést, elengedjünk-e egy hidegvérű gyilkost csak azért, mert nem mi vagyunk felelősek az elfogásáért.
