kezdhetném hosszas ecseteléssel arról, hogy mi is a blog. miért? mert igenis érdekes kérdés ebben az elszemélytelenedett világban. mégis, ezt a ziccert most ki fogom hagyni, ott van erre a wiki, ha valakit érdekel a téma bármilyen nyelven elolvashatja. persze ha érdekli. persze ha szeret olvasni. így csak érintőlegesen vetettem fel magamban; valahogy az az érzésem támadt, hogy mielőtt bármiről is írnék, ez az egész magyarázatért kiált.
így a legegyszerűbb, ha tisztes távolból járom körül a témát. ez nem egy tematikus blog lesz. olyan klasszikus "inkább beszélek magamban, esetleg emberekhez, de nem emberekkel" blog lesz ez. volt már blogom, aminek nagy olvasottsága volt, tudom mire éhes a nép: viccek, csöcsök, filmek, zenék. meg természetesen a hangzatos, világfájdalommal foglalkozó idézetek, amiktől a Twilight saga-n szocializálódott fiatalok úgy érzik, nincsenek egyedül. nincsenek is, mondhatni annyira elszaporodtak, hogy egy normális fogadóiroda sem adna 1,01-es odds-nál többet a világvégére. ebbe túlzottan most nem fogok belemenni, csak jellemezni szerettem volna egy átlagos, népszerű blogot. nem mondom, hogy kerülni fogom ezeket a témákat, de azt sem, hogy cél az olvasottság.
akkor mi a cél? miért csinálom? miért nem írok nagy betűket? miért nem borotválkoztam 5 napja?
vegyük sorrendbe:
1. nincs cél. cél az, ha valaki el akar érni valamit. tehát ha valaminek nincs célja, akkor ez a blog az
2. Schopenhauer mondta: „Sivár dolog az élet, ezért elhatároztam : azzal fogom tölteni, hogy gondolkodom rajta” - csak nem bírtam ki, hogy ne legyen idézet. szerintem annyit nem ér az egész, hogy még gondolkodjak is rajta, inkább csak dokumentálom. talán érdekes lesz majd visszaolvasni. addig is megmarad egy játéknak a szavakkal.
3. mert nem gondolkodom nagy betűkkel. majd ha egy post-ot szerkeszteni fogok és nem lendületből megírni, akkor talán használni fogom őket.
4. csak
